Itt az aratas

Ma azzal az igeresszel foglalkoztunk amelyikben Jezus igy szol a tanitvanyaihoz: "Azt mondjatok, ime meg negy honap az aratasig, de en mondom nektek, nezzetek fel, az aratnivalo megerett az aratasra" (Luk.4:35). Eddig nincs is semmi baj. Addig majdnem mindenki eljut hogy ezt megertse. De az ige azt mondja tovabb hogy : "Kerjetek az aratas Urat, hogy kuldjon munkasokat az o aratasaba". A munka kimondhatatlanul sok , de az ido es a munkas keves. Sokan azt hiszik, hogy ez azoknak szol akik idegen orszagokban elmaradott emberek kozt vegeznek missziomunkat. Igen, ez a misszionarusoknak szol. Ez neked szol es nekem szol. Mert nem csak az a misszionarus aki tegyuk fel, Indiaba, Afrikaba, Peruba...stb kulombozo torzsek kozt hirdeti az iget. Minden egyes hivo ember misszionarus a maga helyen. A kornyezeteben sok az aratnivalo. Es egyfelekeppen mindenkepp missziozik. Ha Isten igejet hirdeti es meg is eli akkor missziot vegez az Urnak. De van egy masik valtozat is. Aki hallgat es nemcsak hogy nem mondja, de nem is eli azt meg. Ez is missziot vegez, de ez az ordognek. Mert aki nem ISTENT hirdeti az akarva akaratlan az ellentetet fogja hirdetni. Ha szavaival nem is, eletevel mindenkepp. Mindannyian hirdetunk valamit. Isten azt akarja, hogy vizsgaljuk meg az eletunket es azt, hogy mit, vagy esetleg Kit hirdetunk. Szanjuk oda magunkat teljesen, fentartasok nelkul Istennek, hogy tudjon minket hasznos hirdetoive tenni. Kialtsuk be ebbe a rohano vilagba, batran hangosan, hogy Isten el, es szamadasra fog elohivni minden embert. Legyunk utjelzo tablak, fenyek a sotetben, es Istennek odaado kuldottei, akik merjuk elmondani az igazat. Isten ezt varja el tolunk. Ne okozzunk neki csalodast. Isten nem kotelez arra hogy elmenj a vilag vegere az evangeliummal. Es arra sem fog kotelezni hogy "segits az aratasban". Isten csak egy felhivast intez hozzad, hozzam, hozzank. Ki az az ember aki arra vallalkozik hogy bealljon az aratasba? Ez egy nyitott kerdes.Valaszolj ra IGENNEL.

Az Oszovetsegben olvasunk a 12 kemrol akiket Mozes elkuldott hogy kikemleljek a Kanan foldet. 12 kem kozzul 10 azzal tert vissza hogy "ongyilkosssag" bevenni azt a foldet amit Isten nekik igert.Am ket ember, Jozsue es Kaleb hittek abban, hogy amit Isten megigert azt be is tudja valtani, meg ha emberileg lehetetlennek is tunik.Isten megjutalmazta oket a kitartasukert es a hitukert. „De szolgamat, Kalebet, mivel mas lelek volt benne, és tokeletesen kovetett engem, beviszem arra a foldre, ahol jart, es az o utodai birtokolni fogjak azt” (4Mozes 14:24)
"""Mas lelek volt benne es tokeletesen kovetett engem""".....O barcsak elmondhatna ezt felolunk is Isten, hogy ettol a vilagtol elteroen mas lelek azaz az O lelke van bennunk, es, hogy tokeletesen kovetjuk ot, nem egy nap, nem ma, es holnap es kesz...hanem egesz a halalig, es majd a mennybe odaat.De jo lessz ha majd mikor elotte meg kell allni igy fog rolunk is velekedni az Ur.

Megujjulas

Van egy kedves enek ami igy szol...."ujjitsd meg eletem". Az utobi idoben nagyon nagy szuksegem volt erre.Idejet sem tudom mikor irtam utoljara a blogra.Nagyon regen volt.De ennek is megvolt az oka. Amikor ezt a blogot elkezdtem irni azzal a cellal irtam, hogy a gondolatokat amiket Istentol kapok ide leirjam. Nos attol a datumtol kezdve, amikor az utolso bejtegyzest irtam, elkezdodott egy nehez szakasza az eletemnek.Elhanyagoltam az imadkozast, az ahitatokat, a bibliaolvasast...stb, lenyegeben mondva szinte teljesen megszunt a kapcsolatom Istennel.Elpartoltam Tole es kezdtem egyre tavolabb es tavolabb kerulni. Es ez meglatszott a viselkedesemen, es kihatassal volt az egesz eletemre.Elindultam lefele a lejton lassan, majd egyre gyorsabban.Ma ha erre visszagondolok halas vagyok Istennek hogy O utannam jott es megallitott a lejton.Hala neki ezert.Hosszu es nehez volt az ut amig ujra visszatalaltam Ohozza.De Sikerult.Ujra elo kapcsolatom van vele.Es tapasztalom az O josagat es szeretetet minden egyes nap az eletemben.Ma mar ott tartok hogy az O kegyelmebol beiratkoztam egy misszioiskolaba Suceavan.Megujjult bennem az elhatarozas, hogy csak O erte eljek.Sok tanulnivalom van meg, de kesz vagyok tanulni es kesz vagyok kovetni Ot mindhalalig.Imadkozzatok azert, hogy az Ur tudjon hasznalni az O munkajaban es tegye naggya az O nevet az en eletem altal.Aldott legyen az Ur!

Tedd az adakozást életstílusoddá!

„…a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!” Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”

Kűldj ébredést !!!!!

Három éve nem volt már eső.Kemény lett a szívünk mint a kő.A hátunkat mutattuk Neked,Tönkretett a Baál-tisztelet.Pusztává lett mind a termőföld.Barmainknak nincs már legelő.Segíts rajtunk, ó, Istenünk!Segíts rajtunk mert elveszünk!�Meddig sántikáltok két felé?szólt Illés a hűtlen nép feléHa Baál az isten, küldjön ő esőt,Mit siránkoztok Jahvé előtt?!Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt.Adni fog majd bő áldásesőt.De előbb a tűznek kell jönnie.Minden bűnt fel kell perzselnie."Azt mondtad, ha nem a ruhánk,De szíveink szaggatjuk meg,Nem csak szájjal közeledünk Hozzád, Urunk.Megnyitod az ég csatornáit,Ránk árasztod áldásaid ,Kegyelemmel és irgalommal fordulsz felénk.Refr. Küldj ébredést, küldd lelkedet!Öntözd meg földünket.Hadd legyünk élő néped!Hozzuk hűtlen életünk Bocsáss meg, ó, Istenünk!Bocsásd meg a vétkeink, úgy kérünk!Bálványoknak áldoztunk, Önmagunkat imádtukMeggyaláztuk szentséges törvényed.Refr. Küldj ébredést! Küldd Szellemed!Öntözd meg a földünket,Hadd legyünk élő,Hadd legyünk tisztaHadd legyünk szent néped Neked.

Ha fúj a szél...

Ma meghallgattam azt az éneket, hogy : "Ha fúj a szél, a hajó oly könnyen felboritható..." És újra megelevenedett bennem az, hogy az én életem olyan mint egy hajó a háborgó tengeren. A sátán mindig gondoskodik arról, hogy a hullámok ha csak lehet lekössék a figyelmemet, megfélemlitsenek, hogy ne tudjak Istenre nézni. Néha kicsik a hullámok, de olykor olykor annyira felkorbácsolja, hogy már-már elnyelnek a hullámok. És tudja azt, hogy a hajó akkor a legfelborithatóbb, ha nagy a vihar, ha zúg a tenger, és mindent bevet csakhogy felboritsa a hithajómat. De még jó, hogy az ének itt nem ért véget. Hanem úgy folytatódik, hogy partot fogok érni, és ez jó. De hogyan, amikor tombol a tenger? ".Úgy, hogy a Mester hangja szól". És az Ő szavára minden elcsendesűl.Mert Ő szól, és a sátánnak tünnie kell. Erre alapozok minden alkalommal, ha a tenger dúl és háborog. Hogy ha Ő szól, akkor az el fog csendesülni. Milyen nagy Istenünk van!

Soha el nem alvó tűz...

A tegnap a gyülibe fel volt téve egy kérdés. Mien az életem? Hideg a szivem, távol Istentől, a világ gyönyöreit keresve, vagy forró a szivem, ami egyedűl Istenért és a szolgálatért ég, vagy pedig (és ez a kategória nagyon az elevenbe vágott, mert többnyire ez jellemez) az életem lágymeleg.

Nem akarok lágymeleg életet élni, mert azt Isten nem tudja használni.Izzani akarok az első szeretet tüzétől és azt akarom, hogy minden nap ott égjen bennem a vágy, hogy csak Őt szolgáljam.

Mindenkor, Mindvégig. Nem kis tábortüzet szeretnék csupán, hanem nagy, erős erdőtüzet. Amelyet a Sátán sem tud soha megoltani.

Asztal a pusztában ????

Nem erről a könyvről szeretnék irni, hanem arról amit megértettem a tegnap este a gyülibe, és amit ez a kép az eszembe juttat. A kisértésről volt szó, amikor a Sátán a pusztában megkisértette Jézust három izben. De nem sikerült neki tőrbe csalnia Jézust.És bár összesen nem csak három izben próbálta ezt meg, mégsem aratott soha győzelmet Jézus felett. Minden féle képpen megkisértette Őt, de Jézus mindig kiállta a kisértések próbáját. Olvassuk a Pál leveleiben, hogy hozzánk hasonlóan mindenben megkisértetett, kivéve a bűnt. És ez számomra olyan sokat jelentett, hogy Ő minden féle kisértésből, ami egy emberen eshet, Ő tudja azt az utat, amelynek a végén győzelmesen kerülhetünk ki abból. Tudja a válaszokat amikkel vissza kell vágni a Sátánnak, átlát a csalfa hiu ábrándokon, és tudja mikor mivel kell válaszolni. Ő soha nem próbált meg vitába szállni a Sátánnal. Hanem Isten igéjével vágott mindig vissza. Ez az egyetlen biztos fegyver a kisértések ellen. Szóval ne próbáljunk meg hősködni, hogy "na majd mi megmutatjuk neki, majd mi megválaszolunk", mert nem egy játszótársunkról van szó. Hanem a sötétség fejedelmével állunk szemben. Tegyük azt amit Jézus tett. Mert meg van irva: "Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek". Öltözzük fel Istennek minden fegyverzetét, és imádkozva, bátran ELŐRE, és igy, Jézus kezét fogva győztesekként fogunk kikerülni a kisértésekből.

Sose feledjük:"Ha Ő velünk, ki ellenünk"?

Még a leghalkabb hívást is..."

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5). Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másikszomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat ismeghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől. Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszena "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette. Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyekHozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.

ISTEN MUNKATÁRSAI

Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hivogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.

Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
Kifütyöl bár a februári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!

Letiprott földet verejtékkel ásunk,
Vetőmagunkat sírva hintjük el,
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.

De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!

Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér!