Bölcs gondolatok.......

Legbenső félelmünk

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuka bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikormegszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.

(Marianne Williamson)

“Az emberben rejlő képességek nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja, és a képességek, amelyeket Isten neki adhat, nagyobbak, mint álmodná.” (Spurgeon)

“Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.” (Spurgeon)

“Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.” (Spurgeon)

“Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”

( A Példabeszédek könyve 19:3)

“Isten gyógyít, az orvos pedig kapja a fizetséget.” (Benjamin Franklin)

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.” (Simone Weil)

2010. október 20., szerda

Sidrák, Misák, Abednégó

A héten jutottam el a Bibliaolvasásban a Dániel próféta könyvéhez.És bár nem egyszer olvastam azt a történetet ameikben Nabukodonozor megparancsolta, hogy midőn meghallják a sipnak, lantnak, citerának ...stb hangját boruljanak le, és imádják az aranyállóképet, most mégis olyan sokat mondott nekem.Gondolkoztam azon, hogy Ők tudatában voltak annak, hogy hatesznek eleget a parancsnak, az életükkel játszanak. És mégis vállalták azt, hogy nem hajtanak térdet más istenek előtt. Vállalták azt, hogy bolondoknak, különcöknek, talán őrűlteknek is nézzék őket. Mert ők hittek az egyedűl igaz Istenben. És párhuzamot huztam köztük és köztem.

Nemhogy nem is hasonlitok rájuk, de abszolút külömbözünk. Ők készek voltak életük árán is megvallani Istent, és Isten bizonyitott mellettük. Az én helyzetem más. Én nagyon könnyű helyzetbe vagyok hozzájuk képest. Isten, ma, tőlem nem kéri azt, hogy életem árán bizonyitsak mellette. Csupán annyit kér, hogy tegyek bizonyságot Róla. Nem nagy áldozat. Csak menj és mondd. És én sokszor ennyire sem vagyok képes. Nagyon szégyenlem magam ezért. Úgy szeretnék olyan lenni mint ez a három fiatal: Sidrák, Misák és Abednégó. Óh Uram, kérlek tégy ilyenné mint ezt a három szolgádat. Segits, adj erőt bizonyságot tenni, és SOHA, SENKI ELŐTT nem szégyelni. Hiszen Te azt igérted, hogy aki megvall Téged e bűnös és parázna nemzettség előtt, azt Te is meg fogod vallani a Mennyei Atya előtt. Segits erre és áldj meg bölcsességgel, és Fentről jövő erővel nap mint nap. Ámen!