Bölcs gondolatok.......

Legbenső félelmünk

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuka bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikormegszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.

(Marianne Williamson)

“Az emberben rejlő képességek nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja, és a képességek, amelyeket Isten neki adhat, nagyobbak, mint álmodná.” (Spurgeon)

“Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.” (Spurgeon)

“Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.” (Spurgeon)

“Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”

( A Példabeszédek könyve 19:3)

“Isten gyógyít, az orvos pedig kapja a fizetséget.” (Benjamin Franklin)

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.” (Simone Weil)

2010. október 14., csütörtök

Október 14

Soha ne szégyelljük Õt!

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek elõtt, arról én is vallást
teszek mennyei Atyám elõtt" (Mt 10,32).

Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én
Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és
a keresztrõl szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba
a Te igazságodat.
Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim
elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg
szolgáját. Nincs kétségem afelõl, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen
új meg új zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor meg kell
majd állnom az Atya elõtt. Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor
majd vallást fog tenni rólam. Azt mondja majd: ez az ember bízott
bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a
magaménak vallom õt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynõ
gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az
összegyûlt sokaság elõtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez azonban
ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a
magáénak a magasságos Isten trónusa elõtt, a mennyben. Ezért soha ne
szégyelljem, hogy az Úré vagyok. Soha ne hallgassak gyáván, se ne
alkudjak meg félszívvel. Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki
megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten elõtt?