Bölcs gondolatok.......

Legbenső félelmünk

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuka bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikormegszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.

(Marianne Williamson)

“Az emberben rejlő képességek nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja, és a képességek, amelyeket Isten neki adhat, nagyobbak, mint álmodná.” (Spurgeon)

“Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.” (Spurgeon)

“Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.” (Spurgeon)

“Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”

( A Példabeszédek könyve 19:3)

“Isten gyógyít, az orvos pedig kapja a fizetséget.” (Benjamin Franklin)

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.” (Simone Weil)

2010. szeptember 24., péntek

Nem rég vallás órán feltették a kérdést: Ki vagyok, hol a helyem, és, hogy a helyemen állok-e vagy sem.Jöttek is a válaszok: Isten gyermekei vagyunk, az Ő teremtményei,...stb.Ez eddig mind jó és szép. De ezzel együtt sokminden jár. Elvárások, feladatok, ahogy azt az előbbi kérdés is mondja: a helyemen vagyok-e? Ezek szerint van egy helyem ahol nekem állnom kell. Ahova engem Isten állitott.Elgondolkoztatott a kérdés: vajon én ott álok? A helyemen vagyok? De ahogy én végig néztem az életemen abszolút nem voltam a helyemen. Nem tettem a dolgom.Mint egy villám hasitott belém a gondolat: Zsolt, te 26 emberéletért vagy felelős.Mit teszel? Miért nem állsz a helyeden, ahova állittattál? 26 emberélet...26 emberélet....26.Egész nap nem ment ki a fejemből. Alig vártam, hogy hazaérjek és csendben jöjjek az Úr elé.Ráeszméltem a valóságra.26 lélek sorsa függött attól, hogy én a helyemen vagyok-e és azt teszem ami a dolgom, vagy másfele kóborolok.26 lélekért vagyok felelős, köztük a magam lelkéért is.Tőlem függ az, hogy 26 lélek megmenekűl, vagy a kárhozatba jut.Mekkora felelősség.És mien rövidre szabott idő.Önzőnek láttam magam.Mert hallgattam arról, ami velem történt, ami az én életemet megváltoztatta.Nem is gondoltam soha arra, hogy amig én csendben üldögélek magamban, közben a környezetemért is felelős vagyok.Nem mondtam el a meváltás csodálatos lehetöségét.Azt, hogy van kiút.Van remény, van szabadulás minden embernek.Én megtértem, aztán lessz mindenkivel ami lessz.Óh de hála Néki, még idejében figyelmeztetett, mielőtt örökre késő lenne.Még van lehetőségem, még van időm jóvá tenni a mulasztásomat.Hogy mennyi időm van, azt nem tudom.Egy óra, egy nap, egy hét, egy év, nem tudom.Kevés időm maradt, ez biztos.Tennem kell.Cselekednem kell valamit.Ma, most.Ha nem lépek, az utolsó napon én leszek számonkérve értük.Mert tudtam...és mégsem mondtam.Óriási teher és felelősség.De Ő segiteni fog.Aki ezt a bejegyzést olvassa, afelé van egy kérésem.Imádkozzon értem, és ezért a 26 lélekért.Nem tudjuk az időt sem az órát.Ha megtörténik az elköltözés, beáll a halál, késő lessz már.A halál után egz perccel hiába jajjgatunk, hiába fájlaljuk a múltat, változtatni nem fogunk tudni.Cselekedni most kell.Amig tart a ma.Testvérem, nézz magadba, hol állassz?Állj a helyedre és cselekedj, mert te reád is vannak bizva emberek.Vezesd őket Jézushoz és munkálkodj mig teheted.Egy nap már késő lessz.Ne várj addig a napig.