Ma meghallgattam azt az éneket, hogy : "Ha fúj a szél, a hajó oly könnyen felboritható..." És újra megelevenedett bennem az, hogy az én életem olyan mint egy hajó a háborgó tengeren. A sátán mindig gondoskodik arról, hogy a hullámok ha csak lehet lekössék a figyelmemet, megfélemlitsenek, hogy ne tudjak Istenre nézni. Néha kicsik a hullámok, de olykor olykor annyira felkorbácsolja, hogy már-már elnyelnek a hullámok. És tudja azt, hogy a hajó akkor a legfelborithatóbb, ha nagy a vihar, ha zúg a tenger, és mindent bevet csakhogy felboritsa a hithajómat. De még jó, hogy az ének itt nem ért véget. Hanem úgy folytatódik, hogy partot fogok érni, és ez jó. De hogyan, amikor tombol a tenger? ".Úgy, hogy a Mester hangja szól". És az Ő szavára minden elcsendesűl.Mert Ő szól, és a sátánnak tünnie kell. Erre alapozok minden alkalommal, ha a tenger dúl és háborog. Hogy ha Ő szól, akkor az el fog csendesülni. Milyen nagy Istenünk van!
