Bölcs gondolatok.......



Legbenső félelmünk

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.
Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuka bennünk lakozó Isten dicsőségét.
Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.
Amikormegszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.

(Marianne Williamson)

“Az emberben rejlő képességek nagyobbak, mint ahogy azt ő tudja, és a képességek, amelyeket Isten neki adhat, nagyobbak, mint álmodná.” (Spurgeon)

“Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein.” (Spurgeon)

“Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.” (Spurgeon)

“Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.”

( A Példabeszédek könyve 19:3)

“Isten gyógyít, az orvos pedig kapja a fizetséget.” (Benjamin Franklin)

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.” (Simone Weil)

2011. február 10., csütörtök

Ha fúj a szél...


Ma meghallgattam azt az éneket, hogy : "Ha fúj a szél, a hajó oly könnyen felboritható..." És újra megelevenedett bennem az, hogy az én életem olyan mint egy hajó a háborgó tengeren. A sátán mindig gondoskodik arról, hogy a hullámok ha csak lehet lekössék a figyelmemet, megfélemlitsenek, hogy ne tudjak Istenre nézni. Néha kicsik a hullámok, de olykor olykor annyira felkorbácsolja, hogy már-már elnyelnek a hullámok. És tudja azt, hogy a hajó akkor a legfelborithatóbb, ha nagy a vihar, ha zúg a tenger, és mindent bevet csakhogy felboritsa a hithajómat. De még jó, hogy az ének itt nem ért véget. Hanem úgy folytatódik, hogy partot fogok érni, és ez jó. De hogyan, amikor tombol a tenger? ".Úgy, hogy a Mester hangja szól". És az Ő szavára minden elcsendesűl.Mert Ő szól, és a sátánnak tünnie kell. Erre alapozok minden alkalommal, ha a tenger dúl és háborog. Hogy ha Ő szól, akkor az el fog csendesülni. Milyen nagy Istenünk van!
Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

  1. mony2011. február 10. 10:40

    Ezt az eneket en is nagyon szeretem! Tenyleg ugy van ahogy irtad, de kitartas, hisz Isten mindig ott van, meg ha dul is a vihar!

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)